Az alföldön keresem a hegyeket!
(magyarul - italiano)
Ma edzést tartottam a töltésen, több kilométeren keresztül felfelé-lefelé egyik oldalán, amikor biciklin egy bácsi megkérdezett tőlem: „Miért tetszik futkározni
felfelé és lefelé?”, „Azért mert edzek emelkedőn és lejtőn futni”
válaszoltam neki miközben lefelé elindultam. Amikor, 100 mt után újra feljutottam,
megkérdezte: „Nem tetszik félni, hogy valami baj legyen a lábával? Futni itt az
úttesten egyszerűbb lenne”, „Igaz, de nem elérném a mai célomat, amiért futok
itt…” és újra elindultam lefelé… Ő pedig biciklivel lassan ment tovább, és kiabált
nekem: „Biztos nekem itt nem olyan fárasztó…”J
Hát igen, alföldön keresni a hegyeket nagyon nehéz... Mindenhol
körülöttem síkság van, bár a természetnek itt is megvan a varázsa. Egy helybeli
barátom egyszer mondta nekem: „ Tudod számunkra, parasztoknak, a hegyek olyanok,
mint a pattanások: ki kell nyomni őket”.
Számomra, aki Olaszországban, az Alpokban nőtt fel, a hegyek
biztonságot adnak. Amikor Magyarországra költöztem, évekkel ezelőtt, mindig az volt a
benyomásom hogy hiányzott valamit a nyakamon… mert Torino, a szülővárosom,
körbe van véve impozáns hegyekkel.
De most itt Szegeden készülök egy 48 km-es versenyre
a Dolomitok szívében, 2600 mt pozitív szintkülönbséggel, és ugyanannyi negatív szintkülönbséggel…
Bátorságot vettem Bódi István példájától, aki nem régen ismét teljesítette „A
Kör”-t (152 km, 7100 mt pozitív szintkülönbség). Az edzést Szegeden tartotta,
egy kis dombocskán… ahol kétszer megszervezett egy 12 órás közös futást, 600 méteres
körön…
Így én is kerestem a hegyekeimet itt Szegeden, ahol tudok
edzeni: a Bertalan híd 400 mt-es emelkedőjét, a Vértó dombját, a töltést…
Durante l’allenamento di oggi, su e giú a zig-zag lungo
l’argine del fiume Tibisco, un signore anziano in bicicletta mi domanda:”Perchè
corre sù e giù sul pendio?” „Perchè ho bisogno di correre in salita e discesa”
rispondo io, e riscendo la china. Quando risalgo, 100 metri dopo, mi domanda:
„Ma non ha paura di farsi male? Qui sulla strada è molto più facile…”, „ Ha
ragione, ma non raggiungo lo scopo per cui oggi corro” e ridiscendo ancora una
volta. Intanto lui pedalando lentamente mi dice ad alta voce: „Certo, con la
bici io qui faccio molto meno fatica”e si allontanaJ
Sì, cercare le montagne nella pianura ungherese è difficile…
Tutto è piatto, anche se ovviamente la natura anche qui ha la sua bellezza. Un
amico di queste terre mi diceva: „Per noi le montagne sono come i brufoli, si
schiacciano…”
Per me, cresciuta tra le Alpi del Nord Italia, le montagne
sono una sicurezza. I primi anni qui in Ungheria avevo sempre l’impressione che
mi mancasse una sciarpa attorno al collo… Sì, perchè Torino, la mia città è
circondata da montagne imponenti.
Eppure ora qui a Szeged, mi preparo a correre tra due mesi
48 km tra le Dolomiti, con 2600 mt di dislivello positivo e altrettanto
negativo… Ho trovato incoraggiamento dalla tenacia di Bodi Istvàn, che per
correre „A Kör”un tracciato di 152 km con 7100 mt di dislivello positivo, si è
allenato tra l’altro su un piccolo colle di Szeged, organizzando questo inverno
ben 2 volte una corsa di 12 ore su un tracciato di 600 mt…
Così anche io ho cercato le mie montagne dove
allenarmi qui a Szeged: i 400 mt del ponte Bertalan, la collina di un laghetto
artificiale, i pendii dell’argine… E mentre infinite volte corro sù e giù non
vedo più la pianura attorno ma quelle montagne che ben conosco :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése